WS: Múlt év decemberében Helena és Sándor téli álomesküvőjén lelkészként vettél részt. A feladat nem volt mindennapi, hiszen az Amerikában élő párosból a menyasszony muzulmán, a magyar vőlegény pedig református. Hogyan cseppentél bele ebbe a történetbe?

TM: Nagyon szerettek volna a Mátyás templomban összeházasodni, de mivel egyikük sem római katolikus, erre nem volt módjuk. Az esküvőszervezőjük, Varga-Kovács Timi ajánlott engem és az ún. “felekezet-közi” esketést.

WS: Ez tehát egy bejáratott dolog? Gyakran esketsz hasonló háttérrel rendelkező párokat?

TM: Nagyon sok ilyen párt találni manapság, de azt nem mondanám, hogy bejáratott dolog volna. Ez volt az első muzulmán-keresztény esketésem.

WS: Hol találtál hozzá anyagot? Létezik iránymutatás magyar nyelven? Magyarországon zajlott már hasonló esketés, amelynek az anyagát fel tudtad használni?

TM: Nagyon sokfelé keresgéltem, de nem találtam rá itthoni precedenst, hogy muzulmán lányt keresztény fiúval milyen szertartásban adtak össze. Ezért az Egyesült Királyságban működő Christian-Muslim Forum segítségét kértem, amelyik már 2014-ben megfogalmazott egy iránymutatást ezzel kapcsolatban. Persze kész szertartást ők sem adnak, de a 2018-ban frissített kiadványuk kellő mélységben tárgyalja a teológiai, társadalmi, kulturális különbségeket és hasonlóságokat, így meg lehet találni a közös pontot. A mi szertartásunk is így íródott meg. Figyeltem arra például, hogy ne legyen benne a Szentháromságtan dominánsan, ami a muzulmán hittel nem összeegyeztethető, vagy hogy az olvasmányok közül olyat válasszunk, amely mindkét hitrendszer számára elfogadott üzeneteket tartalmaz. Így lett a Teremtés könyvének és a Korán Ar-Rum szúrájának egy részlete felolvasva. Az eskü szövegét pedig az egyetemes szöveg alapján fogalmaztam meg, amelyben a pár egymásnak tesz ígéretet egy életre.

WS: Milyen nyelven tartottad meg a szertartást?

TM: Magyarul és angolul. A szentírási részeket eredeti fordításokban olvastuk, ebbe bevontam a pár tanúit is. Az esküszöveget angol nyelven mondták ki, mert ez a pár közös, hétköznap beszélt nyelve, noha az anyanyelvük egyiküknek sem az angol.

WS: Hogyan kell elképzelni egy felekezet-közi esketést? Van mondjuk egy vezérvonal az egyik vallás tanai mentén, és beemelsz a másikból is egy-egy elemet? Vagy megpróbálod fele-fele arányban elosztani a két vallást?

TM: Szerencsére nem lehet és nem kell a “vallást” elosztani. A világon mindenhol – mióta az ember feleszmélt – létezik házasság, és mindenhol lényegében ugyanaz az alapja: egy egymásnak tett ígéret. A különféle hitrendszerek ezt szentesítik, kérik az Isten áldását rá, és tartanak meg különféle az esküre felkészítő hagyományt. A felekezetközi esketés, ha keresztény felek között zajlik, akkor gyakorlatilag egy vezérfonal, a Biblia adta vezérfonal mentén épül fel. Első mondata az ilyen szertartásnak, hogy  “Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” – hiszen jellemzően templomon kívül tartjuk ezeket. A Bibliai idézet olvasása után kell felelnie a jegyeseknek, hogy milyen céllal érkeztek, ez a házassági szándék kinyilvánítása, majd pedig jön az eskütétel, amelyet egymásnak tesznek. Ha a párnak van saját üzenete egymás számára, én örülök, ha itt az esküjük előtt (!) ezeket elmondják. Az eskü után felhúzzák a gyűrűket, és jöhet az első hitvesi csók. Isten mindenhol jelenlévő, így Ő szentesíti az esküt a násznép jelenlétében, és a nászáldást is így kérem a párra. Lezárásként elhangzik a Mi Atyánk, majd a záró áldás, és mehetnek békével. 

WS: Nehéz volt összeegyeztetni a két kultúrát? Mennyire állnak távol egymástól ezek a vallások?

TM: Igen is meg nem is. Nem összeegyeztetni nehéz, hanem kihagyni bármelyik fél hagyományaiból, mert szívem szerint mindent benne hagynék. De az katyvasz lenne és 2,5 óra. (nevet) De viccet félretéve, van, amit nem mondunk ki hangosan, azért mert nem szükséges. Isten nagyon nagyvonalú. Egy erdő mélyén, ha két ember megfogja egymás kezét, és hittel egymásban és a szeretet erejében tesznek egy esküt, azt éppen úgy meghallja, mintha a legnagyobb templomban több száz pap előtt tenné a pár. Érdemes Gárdonyi Gézától az Egri csillagokat fellapozni a harmadik rész VI. fejezetét: “Az igazi Isten velünk van, Éva. Az igazi Isten nem haragszik senkire. A bölcsességnek nincs haragja. Ha fölemeled a fejedet az égre, s azt mondod: Istenem, Atyám, én ezt a Gergelyt élettársamnak választom; és ha én is ezt mondom a te neveddel, akkor édes Évám, mi már Isten előtt házastársak vagyunk.”

WS: Volt bármilyen nehézség, mellyel az előkészületek során találkoztál?

TM: A párnak nagyon határozott elképzelései voltak, amelyek egy része önellentmondást hordozott. Ezeket kellett úgy kiegyenesíteni, hogy ne kényszernek vagy kompromisszumnak érezzék, hanem az általuk választott legjobb megoldásnak. 

WS: Volt kedvenc pillanatod a szertartás alatt?

TM: Kettő is. Az első amikor a nagyon határozott fellépésű vőlegény megérkezett az anyukájával az esketés helyére, és először (és utoljára) aznap védtelennek és kiszolgáltatottnak látszott. Majd a leendő felesége, amikor mellé érkezett és rámosolygott, a fiú visszanyerte a korábbi magabiztosságát. Tökéletes példája annak, ami a szertartásban elhangzott, hogy az ember a hozzá illő segítőtársat keresi. Azt, aki által önmaga lehet. 

A másik pedig, amikor az eskü után “úgy maradt” a kezük, összekulcsolva. Önkéntelenül fogták szorosan egymást. Egy keresztény fiú a magyar vidékről és egy iráni származású muzulmán lány. Akiknek a szeretete, egymás iránti tisztelete, és egymásba vetett hite modellt mutat mindenkinek.


Az RTL Klub Fókusz című műsorának riportját erről az esküvőről itt találjátok:

https://rtl.hu/rtlklub/fokusz/budapest-telen-is-nepszeru-eskuvoi-helyszin-eskuvoi-turizmus-halaszbastya


Az esküvői fotókat pedig itt:

http://www.hungarianweddings.com/Photos/Pages/Winter_Wonderland_Wedding_Budapest.html