Wild Judit kanyargós karrierútjának legnagyobb mérföldköve volt, amikor 2011-ben elhatározta, hogy innentől minden idejét és tudását az ékszerkészítésnek szenteli. Kitanulva az ötvösmesterséget létrehozta saját, Vadjutka névre keresztelt ékszermárkáját, ahol még a rusztikus és színesen bohém ezüst ékszer paletta is a letisztultságot üdvözíti.
Az ezüst ékszer mai napig az egyik legnépszerűbb, sőt lassan váltja az arany kedveltségét a megrendelők körében is. Ennek oka, hogy bár a megjelenése erről egyáltalán nem árulkodik, de jóval pénztárcabarátabb, másrészt sokkal kombinálhatóbb a hétköznapokban más kiegészítőkkel és textúrákkal.
Az ezüstöt már az ókorban is használták ékszerek előállítására, aminek akkoriban gyógyító és fertőtlenítő hatást is tulajdonítottak. Sokan a célból viselték, hogy enyhítsék megfázásos tüneteiket, ízületi fájdalmaikat és fertőzéseiket, illetve stimulálják energiaszintjüket. Bár a fémallergia közismert jelenség, az ezüst antiallergén fém, ezért a viselése közben fellépő allergiás reakciók száma kisebb, mint más nemesfémek esetében.
Wild Judit 2011 óta foglalkozik teljes erőbedobással ékszerkészítéssel, mely idő alatt rengeteg különböző alapanyag fordult már meg a kezei alatt. Két éve, a pandémia hatására viszont ismét fontos mérföldkőhöz érkezett a Vadjutkával, hiszen ez időtől csupán nemesfémek (főként ezüst) megmunkálásával alkotja a nyakláncokat, fülbevalókat, karkötőket és karikagyűrűket hol saját ötletek, hol pedig egyedi megrendelések nyomán, amiről most ő maga mesélt nekünk…
EC: Nem egy tipikus karrierutat tudhatsz magad mögött. Hogyan kanyarodik egy fotóriporterként tanult, újságíróból lett médiaszociológus az ékszertervezés felé?
Judit: Hát az biztos, hogy sokszínű az eddigi utam… Pedig kislányként azt gondoltam, hogy majd lesz egy foglalkozásom, amit életem végéig – vagy legalábbis nyugdíjig – űzök, és ennyi. Ugyanakkor már általános iskolában és gimiben is mindenféle kézműves dolgokkal foglalkoztam a tanulás mellett (olykor helyett): varrtam, papírmasé tárgyakat csináltam, festettem, batikoltam és többek közt drótból készítettem ékszereket.
De ezeket akkoriban nem vettem annyira komolyan, később fontosabb lett, hogy legyen egy „normális” egyetemi diplomám: így kerültem a SZTE kommunikáció szakának budapesti tagozatára. Itt először fotóriporternek tanultam, később átmentem az újságíró specializációra. Az iskolában tanultunk egy évig szociológiát: nagyon megtetszett, így felvételiztem az ELTE Szociológia karára, ahol aztán öt évig tanultam (pár évet párhuzamosan végeztem).
Mindez idő alatt újságíróként dolgoztam a HVG Online szerkesztőségében, majd amikor meglett a szociológus diplomám, akkor gondoltam, hogy kipróbálom ezt is, és elmentem piackutatónak egy céghez. Nagyjából ekkor, 2002-ben kezdtek az ékszerek visszaszivárogni az életembe: esténként otthon ontottam magamból a nyakláncokat, melyeket fémallergiám okán nem tudtam hordani, ezért eladtam őket.
Később elkezdtem a PTE kommunikáció PhD képzését is, de ekkor már körvonalazódott, hogy nem vagyok egy akadémiai alkat, és a doktori disszertációnál jobban érdekel az ékszerkészítés. Úgyhogy döntöttem: a doktori fokozatot elengedtem, és egyre komolyabban foglalkoztam az ékszerekkel. Mindeközben mindig volt valamilyen, állandó jövedelmet biztosító munkám, mígnem 2011-ben belevágtam az ékszerkészítésbe teljes munkaidőben, vállalkozóként.
Ekkor még csak divatékszereket készítettem, de 2012-ben ötvös szakképesítést is szereztem, így tettem egy elég nagy lépést az ezüst ékszerek irányába, noha akkor még sok-sok gyakorlás állt előttem. Őszintén szólva örülök, hogy ilyen kanyargósra sikeredett ez az út: rengeteg készséget és tudást szedtem össze az évek alatt, melyeket remekül tudok hasznosítani egyrészt az ékszertervezésben, másrészt a vállalkozásom menedzselésében.
EC: Két évtizedes ékszertervezői pályád alatt rengeteg különböző alapanyag megfordult már a kezed között, viszont 2020-tól csak nemesfémekkel foglalkozol. Mi indikálta ezt az elhatározást?
Judit: Több tényező ért össze 2020-ra. Az egyik, hogy már nem volt motivációm a divatékszeres vonalhoz, egyszerűen elfogyott az ihlet. Mindezzel párhuzamosan viszont egyre motiváltabb lettem a nemesfém ékszerek készítésében, egyre több ötletem jött. 2020 elején a pandémia és az első karantén miatt bezárt a Paloma Művészudvarban található bemutatótermünk.
Amikor újranyitottunk, akkor az udvaron belül átköltöztem a korábbi önálló szobából egy nagyobb, ám közös szobába. Ebben, valamint az online boltomban már nem kaptak teret a divatékszerek. Tehát végül is a karantén alatt érett meg a döntés a váltásra.
EC: Milyen előnyei vannak a nemesfémből készült ékszereknek?
Judit:Mindenképpen tartósabbak, illetve a korábban általam készített divatékszerekhez képest – melyeknél számos előre gyártott elemet használtam – nagyobb a szabadságom, mivel a sokféle ötvös technika révén jóval több ötletet, designt tudok megvalósítani, mint korábban
EC: Milyen stílust képviselnek és milyen folyamatokon megy végig az alapanyag mire elkészül a végső alkotás?
Judit: Alapvetően sokféle stílust kedvelek a minimáltól a rusztikuson keresztül a bohémig. De egyfajta letisztultság talán mindegyikre jellemző, még a vadabb, rusztikusabb darabokra is. Mindemellett szeretem a színes-mintás dolgokat, és a nyomtatott plexik segítségével ezt a kissé bohém világot is jól tudom ötvözni a letisztult vonalakkal.
A folyamatok is sokfélék: Az ezüst+plexi vonal például komolyabb tervezést igényel, mivel egyszerre sok készül egy-egy mintájú plexiből, tehát előre át kell gondolom, hogy milyen módon fogom őket használni. Emellett sokszor készítek megrendelésre is ékszert: akár úgy, hogy egy korábbi modellt kérnek kis módosítással, akár úgy, hogy teljesen együtt találjuk ki. Illetve van olyan is, amikor csak a saját ötleteimen dolgozom előzetes tervek nélkül, ahogy éppen jön, spontán módon.
EC: Hogyan tapasztalod, inkább az előre gyártott „kész ékszerek” kelendőbbek vagy az egyedi terveztetés a gyakoribb? Mennyire aktívak, kreatívak a megrendelők ilyen téren?
Judit: Mindkettő nagyjából azonos arányban van nálam, illetve egyik inspirálja a másikat. Sokszor van, hogy például egy készleten lévő gyűrűhöz, vagy fülbevalóhoz rendelnek egyedi nyakláncot. Illetve fordítva is működik: volt már arra példa, hogy egy megrendelés olyan jól sikerült, hogy mások is elkezdték rendelni. (Ilyen esetekben apró változtatással készítem el az újabb darabokat.)
EC: Hogyan indul el a közös munka a megrendelővel? Mennyire van benne ő és mennyire te az elkészülő darabban?
Judit: A megrendelők általában úgy találnak meg, hogy már látták a munkáimat (vagy egy részét), és ez alapján veszik fel velem a kapcsolatot. Így a kiindulási alap sokszor valamilyen korábbi ékszer, és ezt szabjuk közösen a megrendelő(k) személyiségére. Mindemellett sokszor van az is, hogy együtt találunk ki valami teljesen újat: ilyenkor beszélgetünk arról, hogy számukra milyen értékek fontosak, mi az, ami mindenképp jelenjen meg valamilyen formában például egy Anyák napjára szánt ékszerben, vagy egy karikagyűrűben.
EC: Mennyi időt vesz igénybe például egy egyedi karikagyűrű elkészítése?
Judit: Ez teljesen változó: a legegyszerűbb fajta pár hét. A másik véglet akár lehet 1,5-2 hónap is attól függően, hogy mennyi megrendelésem van, másrészt pedig, hogy pontosan mit szeretne a megrendelő. Nekem nincs karikagyűrű-készletem előre gyártott méretekkel, minden egyedileg készül el, úgyhogy én mindig azt javaslom, hogy a párok mihamarabb kezdjék el a gyűrűről való gondolkodást annak érdekében, hogy valóban nekik szóló ékszer születhessen.
Egy kis információ Wild Juditról
Wild Judit többszöri pályamódosítás után, két évtizeddel ezelőtt kezdett el ékszerek készítésével foglalkozni. Kezdetben fából, textilből, vintage kiegészítőkből alkotta divatékszereit, majd 2012-ben az ötvösmesterséget kitanulva, eljegyzési és karikagyűrűkkel bővítette portfólióját. Két évvel ezelőtt, egy kisebb vérfrissítést követően döntött úgy, hogy a bizsutériákat hátrahagyva, kizárólag nemesfémek megmunkálásával folytatja az ékszertervezést saját ötletek és egyedi igények nyomán. Ékszerei stílusára leginkább a letisztult, de ugyanakkor rusztikus felületek és organikus formák jellemzők.
